Anime Fanok Társasága
Menü
 
Vendégkönyv

VendégkönyvVendégkönyv

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
News!
 
A hónap animációja
 
Barbi alkotásai
 
Slayers- Team perfo
 
Adoptáltuk =)


Click Me!

Adopted from squiby

 

 


Click Me!

Adopted from squiby
 
Kikyo (Barbi) blogja(jelenleg szünetel)


 
Extrák
 
Köszönjük, gyertek máskor is! =)
 
Beszéljük +
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Ennyi halandó járt már az oldalon
Indulás: 2007-05-03
 
Kérjetek és megadatik... ;-)
 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
A hónap vicce(i)

 Sousuke, Kurz, és Mao cipelnek egy óriási ládát. Látszik rajtuk, hogy alig bírják.
Arra megy Kaname..
- Mi az fiúk? Mi van a ládában?
- Hadititok, Kaname! Nem mondhatjuk el.
- És nehéz ez a láda?
Kurz felmordul:
- Már hogyne volna nehéz, mikor tele van lőszerrel??!!

Mao őrmester bemegy egy kocsmába:
- Egy sört kérek!
- Alkoholmentes jó lesz?
- Játékpénz jó lesz?

 Kuwabara a sötét harcművészetek viadalán a padlóra kerül. Koto rászámol.
Egy nyanya kiugrik az első sorból:
- Ismerem a buszról! Nem fog felállni!

18+

   Inuyasha, Sesshoumaru, Kouga, Ginta, és Hatakku azon vitakoznak, hogy kinek nagyobb.
Mindenki előveszi, mikor betoppan Jakotsu:
- Milyen kellemes meglepetés! Végre egy svédasztal!


Miroku: Sango, lennél a gyermekeim anyja?
Sango: Persze!
Miroku: Tényleg?
Sango: Igen!
Mirokuék bemennek egy házikóba. 1 perc múlva hangos sikítás és a házból egy kis valami száll ki.
Miroku: SHIPPO!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Xellos szidja Filiát:
- Hülye qrv@!
- De miért vagyok hülye?

 
Szavazz a kedvencedre!
Szavazz!
Ki a kedvenced a Shugo Chara!-ból?

Hinamori Amu
Tsukiyomi Ikuto
Hotori Tadase
Yuiki Yaya
Souma Kukai
Sanjou Kairi
Fujisaki Nadeshiko(Nagihiko)
Mashiro Rima
Hoshina Utau
Egyéb
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Szavazz!
Szavazz!
Ki a kedvenced a charák közül?

Ran
Miki
Su
Dia
Yoru
Eru
Iru
Kiseki
Nana
Egyéb
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Jaken titka

Jaken titka

Sesshoumaru nagyúr, Jaken és Rin épp a felé a harcmező felé tartottak, ahol valamikor, régen Jaken először pillantotta meg a nagyurat. Akkoriban épp a koboldok seregét vezette háborúba, de az ellenségek vezére sokkal erősebb volt nála és már-már megette az „ocsmány zöldséget”, mikor Sesshoumaru nagyúr kettényeste a szellemet, megmentve ezzel Jaken életét.

Jaken titkon mindig remélte, hogy soha nem fognak ennek a harcmezőnek a közelébe menni. Volt egy féltve őrzött titka.

- Sesshoumaru nagyúr – rikácsolta kappanhangján – mondd csak, nagyuram, merre tartunk.

- Amerre Naraku szagát érzem. – hangzott a fagyos felelet.

- De… de nagyuram, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne erre menni…

- Nem érdekel. Az lesz, amit én mondok.

  Jaken morgott, de nem firtatta tovább, optimistaként a legjobbakban reménykedett.

- Jaken mester – szólt Rin. – Miért nem szeretnél erre menni?

- Szamárságokat beszélsz – reccsent rá Jaken. – Szó sincs arról, hogy nem akarok erre jönni.

Tovább mentek. Nem volt messze a faluja, és mikor már majdnem elérték a Jaken számára „biztonságos övezetet” egy hang hallatszott.

- Jaken?

  Jaken a visítás határán állt. Tudta! Annyira tudta! Megfordult.

- Szervusz, Ieharu! Te vagy az, Tsunade?

  Két kis kobold állt mögöttük. Olyanok, mint Jaken. Az egyik igencsak öreg, ráncos, a másik nagyon fiatal volt.

- Jaken? – kérdezte a koboldkislány.

- Igen, én vagyok.

- Jakeeeen! – sikította a kislány. Jakenhez rohant és a nyakába ugrott.

  Jaken alig bírta elkapni. Sesshoumaru és Rin nem tudták, hogy mi történik, így hát csak néztek.

- Megnőttél – mondta Jaken. Legszívesebben elsüllyedt volna a föld alá.

- Jaken mester – kérdezte Rin. – Ki ez a lány?

- Ő az… az unokahúgom, Tsunade. Ő pedig – intett az ősz kobold felé – a testvérem, Ieharu.

Jaken biztos volt benne, hogy le fogják égetni a nagyúr előtt.

- Örülök! Rin vagyok! – köszönt Rin, de nem nagyon lehetett látni rajta, hogy olyan boldog.

- Gyertek be hozzánk, a faluba! – mondta minden bevezető nélkül Ieharu.  
- Biztos régóta úton vagytok.

Jaken Sesshoumarura sandított.

- Ööö, nagyuram…

- Menjünk – mondta a nagyúr, majd az ősz koboldhoz fordult – mutasd az utat! 

Ieharu bevezette őket a faluba. Különös volt, hisz itt koboldok és emberek együtt éltek.

Néhány kobold kijött a házából és mikor meglátták Jakent, felkiáltottak.

- Jaken nagyúr! – majd mind egyszerre meghajoltak.

  Az emberek is kiszaladtak a házukból, bár őket Sesshoumaru jobban megrémisztette. Kijött egy vénséges vén öregember az egyik házból.

- Se… Se… Sesshoumaru nagyúr? – kérdezte.

  Sesshoumaru ránézett.

- Ismerlek? – kérdezte érzelemmentes hangján.

- Sesshoumaru nagyúr? – ismételte az öreg, majd felkiáltott. – Térdre, emberek. Sesshoumaru nagyúr van itt köztünk, akinek az apja Riu Kotsusei - jel is végzett.

Erre az emberek, - mint egy varázsütésre – leborultak.

- Honnan ismeritek Riu Kotsusei – t és az apámat? – érdeklődött a nagyúr.

  A bácsika válaszolt.

- Régen szinte mindennaposak voltak a támadásai a falunkban.

- Támadásai?

- Igen, nagyuram. Embereket evett.

- Ezt tudom. – majd megkérdezte a tatát – Mi a neved?

- Yoshinobu, nagyuram.

  Jaken olyan ábrázattal állt ott, mint valami értelmi fogyatékos. Nem fért a fejébe, hogy lehet az, hogy az ő falujában egy egyszerű szellem nagyobb feltűnést kelt, mint ő, a koboldok hadseregének egykori vezetője.

- Gyertek be, nagyuram – invitálta őket Ieharu, miközben az egyik házra mutatott. Az emberek és a koboldok ugyanakkora házakban éltek.

Jaken követte Ieharut, majd az ajtónál megállt és előre engedte Sesshoumarut és Rint. Yoshinobu követte őket. Le nem bírta venni a szemét Sesshoumaruról, úgy nézte, mint gyerek az anyját. Meg is vendégelték őket.

- Sesshoumaru nagyúr – próbálkozott Yoshinobu apó, miután befejezték az ebédet.

- Igen?

- Csak… csak szeretnénk megköszönni neked, hogy édesapád megszabadított bennünket a szörnytől.

- Miért nekem köszönöd? Az apám volt, nem én.

- Igen, nagyuram. De mivel apádnak már régen halálhíre ment, csak neked tudjuk megköszönni.

- Van egy öccse is – kottyantotta el Jaken, de a nagyúr ábrázatát látva rájött, hogy kár volt.

- Óh, igen? – kérdezte az apó.

- Igen. – válaszolta keserűen a nagyúr.

- Jaken? – szólt a kislánykobold. – Gyere velem, megmutatom a kistestvéreimet, akik nemrég születtek. És meglátogathatod az összes régi ismerősödet, és…

- És? – kérdezte élesen Jaken, bár sejtette, mi fog következni.

- És… elmegyünk a legidősebb testvéred sírjához.

  Jaken nagyot sóhajtott. Sejtette, hogy ez lesz. A legidősebb testvére, Iemitsu már akkor is nagyon beteg volt, mikor elhagyta a koboldok népét, hogy Sesshoumaru nagyúr szolgálatába szegődhessen. De a gyógyítók jót jósoltak. Remélte, hogy még él a bátyja.

- Menj csak, Jaken! – szólt a nagyúr.

  Rinnek pedig semmi kedve nem volt egy helyben ülve várni Jaken visszajöttét.

- Sesshoumaru nagyúr, hadd menjek én is velük.

- Menj!

  Így hát Tsunade elvezette Rint és Jakent elsőnek az ő házukba, ahol két kis ikerkobold rugdalózott egy bölcsőben. Rint teljesen elbűvölték a kicsik. Sosem látott még koboldgyerekeket (akik a legkevésbé sem voltak helyesek).

Aztán még elmentek két házaspárhoz, az egyik Jaken unokatestvére és a férje volt, a másik egy jó szomszéd. (Ez is bizonyítja, mennyire mese ez, hisz állítólag jó szomszéd nem létezik, tisztelet a kivételnek)

Aztán – a temető. Sötét hely, az állandó köd birodalma. Jaken a sír előtt térdelt és pislogás nélkül a sírkövet bámulta.

- Iemitsu – mormolta – bátyám.

  Rázkódni kezdett a válla. Rin odament és megölelte.

- Ne sírj, Jaken mester – és egy zsebkendőt adott Jakennek.

- Jaj, Rin. – hüppögte Jaken. – Meghalt a testvérem.

- Részvétem Jaken mester. Tudom, hogy érzel.

  Jakennek már nyelve hegyén, hogy honnan is tudhatná, de Rin megelőzte.

- Az én testvéreim is meghaltak – mondta a lány. – És a szüleim. Nekem nem maradt senkim. Neked legalább még itt maradt Ieharu bácsi.

Jaken rájött, hogy Rinnek sem lehetett könnyebb.

- Árvák vagyunk, Jaken mester – lehelte Rin.

  Jaken keserűen bólintott.

- Magadra hagyjunk? – kérdezte Tsunade.

  Jaken bólintott.

  A lányok elvonultak. Jaken egyedül maradt az emlékeivel. Talán, ha nem ment volna el, akkor talán… Iemitsu még most is élne. Önmagát vádolta. Ott töltötte a délutánt. Az éjszakát. Egy örökkévalóságig ott maradt volna, ha a hajnal első sugarai fel nem ébresztik melankolikus állapotából.

 

 

Rin reggel legelni vitte Aunt. A nagyúr reggel elment valahová.

Ha eddig nem hittem a reinkarnációban, most megváltozott a véleményem. Rin ugyanis egy olyan dal átköltött változatát énekelte, amit eddig még csak a veresegyházi asszonykórustól hallottam. Ki tudja, kiben született újjá Rin. A dalocska a legkevésbé sem volt jóindulatú, de úgy tűnt, Rin erre nem jött rá, csak fújta egyre:

 

Jaken mester arca lapos

Nem csúf az, csak titokzatos!

 

 Van igazság a mondanivalójában. Aun legelt, ő pedig dalolászott. Egyszer csak sikítás hallatszott. Rin felugrott.

- Aun? – kérdezte. – Hallottad?

  Aun felmordult. Rin felugrott a hátára és repültek is be, a faluba. Mikor odaértek, már az egész falu pánikolt.

Egy szellem megtámadta őket. Ránézésre, leginkább nagyra nőtt kígyóra emlékeztetett, aminek sok ujjakban végződő keze volt. Furcsa vonás egy kígyótól.

- Hebiyasha! – ordította egy férfi, miközben egy lándzsát döfött a kígyó pikkelyei közé. Az felordított és keze egy jól irányzott mozdulatával félrehajította a férfit.

Időközben Jaken is befutott.

- Hebiyasha? – kérdezte őszinte megrökönyödéssel az arcán. – Hát te még mindig nem döglöttél meg?

A kígyószellem ránézett Jakenre.

- Jaken? – sziszegte.

- Én vagyok! – kiáltotta Jaken. – Mocskos félszellem, pusztulj!

Ugrott és meglengette a botját Hebiyasha felé, mire a botján lévő öregember szája kinyílt, és tüzet okádott. Hebiyasha a lángok közt vergődött, de a falubeliek balszerencséjére elkezdett esni az eső, ami eloltotta a Hebiyasha testén sercegve égő lángokat.

- Jaken – szólt. – Mit képzelssssz, te nyavalyás kis kobold? Megtámadssssz engem. Mossszt megkessszerülöd! 

Jaken felé csapott, hogy belemélyessze méregfogait. Jaken elugrott előle. Hebiyasha szétnézett, és ezúttal nem Jakent vette célba, hanem…

Sikítás.

- Jaken!!! – egy koboldlány vergődött fogai között. Csak a ruháját kapta el, nem marta meg, de így is elég oka volt Jakennek az aggodalomra.

- Yai! – kiáltotta, és eső ide vagy oda, tűzzel kezdte bombázni Hebiyasha minden porcikáját. Azok elérték ugyan a félszellemet, de egy másodperc múlva kialudtak.

Rin Aunt bíztatta.

- Rajta Aun, adj neki!

De Aun sem járt több sikerrel.

A falu minden lakója, koboldok és emberek siettek a Yai nevű kobold segítségére, de Hebiyasha félresöpörte őket. Ekkor egy hang hallatszott.

- Félre!

A faluban egyszerre csend lett. Még Yai is elfelejtett sikoltozni a hűvös hang hallatán.

- Se… Sesshoumaru nagyúr? – hebegte Jaken.

Sesshoumaru nagyúr nemes egyszerűséggel, ahogy szokta előkapta a zöld fényben égő ostorát, egyet csapott vele, és Hebiyasha kettévágva hullt a porba.

- Megfizettek, nyavalyássszok! – nyögte ki utolsó erejével. Ezzel vége volt.

Hullacsend. Sesshoumaru nagyúr, mint aki jól végezte dolgát, odament a félszellemhez, megérintette, erre Hebiyasha teste sok kis csillogó pontra bomlott szét, amik felszálltak az égbe, és eltűntek a szemük elől.

- Köszönöm – mondta Yai.

- Nagyuram – hebegte Jaken.

- Jaken? – Yai könnyes szemmel meredt Jakenre.

- Tessék? – kérdezte tartózkodóan Jaken és kerülte a lány pillantását.

- Jaken… - Yai zokogni kezdett és Jakenhez futott, majd megölelte.

- Bocsáss meg, Jaken!

- Mi… mi van? – kérdezte Jaken, aki ugyanúgy meg volt lepve, mint a falubeliek.

- Ne haragudj, én… én nem tartottam be az… az ígéretemet! – hüppögte Yai.

- Milyen ígér… - kezdte Jaken. – Csak nem…

- De Jaken, én… én… férjhez mentem. Nem tudtam… várni rád! Azt hittem… azt hittem, nem jössz vissza.

- Jaj, Yai – mondta Jaken, és mintha örömöt lehetett volna hallani a hangjában. – Emiatt igazán nem kell sírnod.

- Nem? – lepődött meg Yai, és még a sírást is abbahagyta.

- Nem. A döntésed teljesen jogos.

  Az egész falu csendben figyelt.

- Jaken! Rin! Indulunk! – adta ki a parancsot Sesshoumaru nagyúr.

- Jaken mester, én semmit sem értek. – mondta Rin.

- Tudod, Rin – kezdett magyarázkodni Jaken. – Mi el voltunk jegyezve. Yai és én. Nem sokkal az eljegyzés előtt csatlakoztam a nagyúrhoz. Nem voltam szerelmes Yaiba. Nem akartam feleségül venni.

- Óh, Jaken mester – szólt Rin.

- Mikor a nagyúrhoz csatlakoztam, kétszeres örömet éreztem. Egy hatalmas szellem szolgája lettem és megszabadultam egy elrendezett házasságtól.

- Igazából én is örültem, mikor Jaken elment. – vallotta be Yai. – Így ahhoz mentem hozzá, akit szerettem.

- Látod, Rin, ezért nem akartam erre jönni. Attól féltem, hogy Yai még mindig szeret. – sóhajtotta Jaken.

- Jaj, Jaken mester, ez…

  Jaken felkészült a disznóság, cserbenhagyás, gyávaság szavakra.

- Ez olyan megható – Rin szeme megtelt könnyel. – És olyan szép.

- Menjünk! Nem akarok itt állni és nézni, ahogy apró csekélységeken bőgtök. – mondta a nagyúr, és elindult.

- Viszlát, falusiak – intett egyet Jaken.

- Viszlát Jaken – sipította Tsunade.

- Máskor is várunk ám. – mondta fáradtan Ieharu.

 Yai csak intett egyet, és eltűnt a koboldok és emberek sűrűjében. Szabadnak érezte magát.

Ahogy Jaken is.

 

 
Welcome to our site!
 
Bölcsességek
 
A hónap képe
 
Óra
 
Boldog névnapot!

 
Szavazz a kedvencedre!
Szavazz!
Ki a kedvenced a Diabolik Loversből?

Yui
Ayato
Kanato
Raito
Shu
Reiji
Subaru
Richter
Mukamik közül valaki
Egyéb
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Inuyasha
 
Mew Mew Power
 
Yu Yu Hakusho
 
Jigoku Shoujo
 
 
Slayers - a kis boszorkány
 
Kaleido Star
 
Death Note
 
Sailor Moon
 
Vampire Knight
 
Shugo Chara!
 
Kis országunk az animében ;-)
 
Hetalia
 
Diabolik Lovers
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre