Iriomote vadmacska - Zoey
A Rjúkjú-szigetekhez tartozó Iriomote szigetén él egy macskaféle, amelyet a biológusok “élő kövületként” emlegetnek, mivel évmilliós fejlődése során lényegében nem változott semmit.
Az Iriomote-vadmacskát csak az 1960-as években fedezte fel magának a tudomány, de valójában ősidők óta a sziget lakója, felépítése kifejezetten Iriomote körülményeihez alkalmazkodva alakult ki. A (japán mértékkel mérve…) apró, durván 300 négyzetkilométeres sziget az egyetlen hely a világon, ahol ez a vadmacska megtalálható. Japán neve 西表山猫 (Iriomote jamaneko), a sziget lakói ezenkívül Jamamajaa (“hegyi macska”), Jamapikarjaa (“hegyi szikrázószemű”) és Pingiimajaa (“szökött macska”) néven is emlegetik.
.
Az állat testmérete körülbelül megegyezik egy házimacskáéval, szürkésbarna bundáját sötét foltok és csíkok borítják. Rövid, bozontos, vastag farkáról ismerhető fel, ezenkívül jellegzetessége, hogy nem tudja behúzni a karmait. Ujjai között apró hártya húzódik. Füle kicsi, lekerekített, ami jelzi, hogy inkább a látására támaszkodik, mint a hallására. Étrendje rendkívül változatos, rovaroktól kezdve halakon, kétéltűeken, kisebb hüllőkön, madarakon át kisemlősöket és denevéreket is magába foglal. Ennek megfelelően a vadmacska szinte ugyanolyan ügyesen közlekedik a fákon és a folyókban, akár a talajon. Napközben sziklák között vagy fák üregeiben tanyázik, szürkületkor indul vadászni.
Iriomote 80%-át örökzöld szubtrópusi erdő borítja, amely a macskaféle életteréül szolgál. A sziget területének nagyjából egyharmadát nemzeti parkká nyilvánították — ez többek közt az Iriomote-vadmacska védelmét is szolgálja. A gond azonban az, hogy a vadmacskák a szigetnek azokat a részeit kedvelik leginkább, amelyek már kívül esnek a védett területen. Emiatt sokuk leli halálát az autóutakon, bár a vezetőket táblák figyelmeztetik, hogy ügyeljenek az áthaladó állatokra. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
