Távoli emlékek



  - Azért elmondhattad volna...
  - Nem szerettem volna, ha bajod esik...
  - Mondtam már, hogy ne félts. Mi bajom eshetne?
  - Ami történt, nem volt elég?

  Xellos Filiára nézett, és megeresztett felé egy bishi mosolyt.
 - Amint látod, semmi bajunk.
 - De majdnem odavesztünk... -sóhajtotta Filia.
 - Ugyanmár... - Xellos megcsóválta a fejét, majd fél kézzel átkarolta az oldalán ülő Filiát, és gondolta, mond valami bishit, de helyette inkább szúrkálódásra sikeredett a szöveg: - Nem gondolod komolyan, hogy legyőzhet engem egy valahavolt aranysárkány?
 - Xellos... - Filia hangja kicsit felháborodottnak tűnt.  - Különben sem volt egyedül. Ott volt vele egy egész törzsnyi szürke akárki a mérgező nyilaikkal. Te is tudod, hogy az milyen veszélyes... órákig zsibbadsz tőle.
 - A köpenyünkön sem hatolt át...
 - Főleg mivel tarkóra céloztak.
 - Előbb-utóbb úgyis mi nyertünk volna... túl primitívek voltak ahhoz, hogy túljárjanak az eszünkön.
  Filia felsóhajtott, és Xellos vállához hajtotta a fejét.
 - Nem hagysz békén, amig azt nem mondom, hogy neked van igazad, ugye?
 - Nem hát . ^^
 - Sejtettem.

  Egy darabig csend volt. Nem hallatszott más, csak a szellő susogása, és néhány állat mozgolódása a fák közt. Filián már kissé úrrá lett az álmosság, de igyekezett ébren maradni. Túl szép volt a mai nap ahhoz, hogy egyszerűen csak elaludjon rajta, minden átmenet nélkül. Átnézett az előttünk elterülő rét túoldalára, ahol valószínűleg egy gyalogút futott. A hátuk mögött már csak az erdő volt, annak egy szélső fájának vetették a hátukat.
 - Nekem még nem is meséltél erről - szólalt meg hirtelen Xellos kibillentve Filiát a kissé meditatív, álmatag állapotából.
 - Mi... miről? - kérdezte zavartan a lány.
 - Hát erről az egész Fekete Jegyzet ügyről nálatok.
 - Hogy arról... nem igazán volt alkalmam még erről beszélni neked.
 - Ez igaz.
 - Meg aztán nem is valami vidám történet.
 - Azokat nem nekem találták ki - mosolygott Xellos Filiára.
 - Tudom, hogy ilyen tekintetben szörnyű ízlésed van - morogta megadóan Filia. - De ha annyira hallani szeretnéd...



  - Gyere, gyere! Siessünk! - Wryun szabályszerűen elstartol Filia szobájának ajtajából, ha  kislány meg nem fogja a palástját, talán neki is rohan a szemközti falnak.
  - Állj le, Wryun! - húzta vissza Filia. - Nem vetted észre, hogy még a felnőttek is hogy félnek tőle?
  - Épp ezért! Biztosan valami izgalmas...
  - De nem szabad odamen... - Wryun palástjának vége kicsúszott a keze közül, és szegény kisfiú orra belerohant a folyosó falába.


  Xellos felkacagott.
 - Nem volt olyan vicces! - szólt Filia szemrehányóan.
 - Dehogynem! - Xellosnak még a könnye is kicsordult, úgy nevetett. - Már akkor is ekkora balfék volt?!
  Filia hagyta, hadd nevesse ki magát, és csak azután fojtatta.


  - Filiaaaa, ez fáááájt... - morogta Wryun az orrát tapogatva.
  - Én mondtam, hogy ne kapálózz...
  - Nem mondtad...
  - Anélkül nem éred fel ésszel? - kérdezte a kelleténél élesebben Filia.

  Wryun csúnyán nézett rá, majd felpattant.
  - Jó! Ha te túl gyáva vagy ahhoz, hogy velem jöjj, akkor maradj csak itt és babázz!
  - Miről beszélsz? - fortyant fel Filia, és a szobájában szanaszét dobált könyvekre mutatott. - Ezek neked babák, te nagyokos? Te is tanulhatnál, ahelyett, hogy beleütöd az orrod a felnőttek dolgába! - ezzel Wryunhoz vágta az egyik könyvet, ami épp a keze ügyébe került.

 

  - Ugyanmár! Nem hiszem el, hogy ne babáztál kiskorodban... - mondta Xellos, kiegészítve a sunyi hangsúlyt és még sunyibb mosollyal.
  - Nem volt rá időm...
  - Hát persze...
  - Na de Xellos-sama!
  - Jó, abbahagyom! ^^



  Szó szót követett, aminek az lett a vége, hogy Wryun olyan otrombaságot vágott Filia fejéhez, hogy a kislány elsírta magát.
  - Kis bőgőmasina vagy! - ütötte tovább a vasat Wryun.  - Ne is gyere! Gyáva nyuszi!
  - Nem vagyok gyáva nyuszi! - kiáltotta Filia két csuklás között. - Te vagy a meggondolatlan, éretlen kis majom.


 
  - De tényleg! Hány évesek voltatok?
  - Nagyon kicsik! Nem emlékszem pontosan, de nyolcvannál semmivel sem többek.
  - Alig nyolcvan? -  Xellos még a szemét is kinyitotta.
  - Wryun talán már elmúlt száz...
  - Az se sok! Ennyi idősen honnan szedtetek ilye szavakat?
  - Apám hajtogatta mindig - pirult el Filia.
  - Ja persze, ez illik Supreme elder stílusához - újabb sunyi mosoly.
 


  - Én vagyok éretlen? - fortyant fel Wryun. - Mondod ezt te, aki hetvenkilenc nyarat sem éltél meg?


  - Ahha, akkot még nem voltál nyolcvan!
  - Xellos, elmondhatom végre? - morgott Filia.
  - Kötekedhetnékem van, de mondd csak. ^^
 Filia csak fáradtan sóhajtott egyet, és megcsóválta a fejét.



  - Pukkadj meg! - vetette oda Filia. - Eszem ágában sincs mégegyszer kikapni miattad!
  - Remek! Én mentem! - Wryun kicsörtetett a szobából.
  - Legyen eszed! - futott utána a kislány. - Apád nagyon ki fog akadni.
  - Kit érdekel?
  - Majd téged érdekelni fog, ha ismét bezár a szentélybe.
  - Most akkor velem jössz, vagy sem? - fordul a kisfiú hátra. - Ha igen, akkor ne rágd már fojton a fülem. Megyünk és kész.
  Filia még morgott egy-két keresetlen szót, de követte. Egyszer csak, mintha menet vonult volna el a szomszéd folyosón.
 - Ott! Arra! - Wryun nekifutott, Filia utána.
  - De apa és apád megtiltották!
  - De én látni akarom!
  Wryun befordult a sarkon, és már bele is ütközött az apjába.
  - Hát ti meg mit kerestek itt? O___O
  - Mi... mi csak...
  - Menjetek innen! A Fekete Jegyzet nem játék, gyerekek! - Woran-sama olyan hévvel csapta be maga után a szentély ajtaját, hogy a két kicsi összerezzent a csapódás hangjára.
  - Mondtam, hogy baj le...- kezdte Filia, de ekkor ordítás csapott fel a szentély belsejéből.
  - Apám!  - Wryun az ajtóhoz szaladt, és próbálta kinyitni, hiába.
  Filia szinte jéggé dermedt a félelemtől, Wryun pedig kétségbeesetten próbált bejutni a szentélybe. Az ordítás egyre hangosabb lett, majd végül, mintha elvágták volna, szinte fülsértő csend lett.
  A két gyerek még a lélegzetét is visszafojtotta, mikor megjelent a hátuk mögött Basil Ul Copt.
 - Apám! - kiáltott fel Filia meglepetten, mert most tényleg nem számított rá.
  Supreme elder csaknem fellökve őket, egyetlen ütéssel betörte a szentély ajtaját. Amikor meglátta, mi történt ott, a szeme elkerekedett, és villámgyorsan a gyerekekért kapott, akik már épp leselkedni készültek, mindkettőt felkapta, mielőtt, bármit is láttak volna, és bevitte őket a Próféciák Szentélyébe.
 - Itt maradtok! - ezzel rájukzárta az ajtót.

  Filia ismét elkezdte a sírást, Wryun pedig próbálta tartani magát, de azért néhány könnycsepp az ő szeméből is kicsordult. Úgy, a földön térdelve összeölelkeztek, de nagyon féltek, hogy vajon mi történhetett odakint.
  Végül léptek koppanása hallatszott kintről, és Basil Ul Copt lépett be a terembe. A két kicsi felnézett. Supreme elder odament hozzájuk, és letérdelt. Filiát felé nyújtotta a kezét, ő pedig magához ölelte.
 - Fiam... - szólt Wryunnak.
 - Supreme elder... - Wryun hangja remegett.
 - Sajnálom... - mondta hosszú hallgatás után a főpap.

  Wryun még csak megszólalni sem tudott, annyira besokkolt. Supreme elder őt is magához ölelte, és hagyta, hogy kisírja magát mind a két kicsi. Mikor nagy nehezen megnyugodtak, a főpap belenyúlt a zsebébe, és Wryun felé nyomott valamit. A kisfiú reflexszerűen tartotta a kezét, mire belepottyant az apja amulettje.
   - Hogyan...?
  - Ennyi maradt belőle... - mondta kertelés nélkül Basil Ul Copt.
  Wryunra megint rájött a sírhatnék, de már inkább visszanyelte a könnyeit. Feltűzte a tunikájára az amulettet, ami mostantól az ő tulajdona volt.
  Néhány héttel később tartottak egy kisebb megemlékezést. Wryun és Filia egyforma szürke tunikában vonultak a főpap mellett, és fogták a kezét, mikor az új szentélyőrző, akit választottak felolvasott valami unalmas szöveget.



 - Jó, ne is mondd tovább! Szinte látom: a végén mindenki az ég felé fúj egy lángcsóvát - röhögött fel Xellos.
 - Hogy te mekkora egy... - Filia majd felrobbant, majd hanyattvágta magát a réten, és tüntetően elfordult. - Jó éjszakát!
 - Naa, nem azért mondtam... - fonódott a karjára Xellos keze, és próbálta visszafordítani.
 - De igenis azért mondtad! - sem Filia, sem Xellos nem tudta, mi is az az azért, de a lényeg nem azon volt.
 - Nem... csak valahogy kicsit örültem neki, hogy Woran-sama sem úszta meg olyan könnyen a Fekete Jegyzeten való átkelést. Előre fizetett azért, amiért minket később próbált ott tartani.
 - Jó kifogás! - mondta Filia, de inkább már csak azért, hogy reagáljon valamit.
 - Utána volt még valami?
  Filia hallgatott egy kicsit. - Nem igazán...
 - Apád dühös volt?
 - Bizonyára. De ő is gyászolt. Nem mutatta ki, mégha így is volt.
 - Hmm...
 - Wryun hetekig nem mert egyedül elaludni, így sokáig nálam aludt.
 - Hogy nálad...?
 - Xellos... Mondom hogy kicsik voltunk...
 - De akkor is...
 - Ugye nincs semmi hentai gondolatod?  - forult vissza Filia, hogy Xellos láthassa, milyen csúnyán néz.
 - Ó, már hogy lenne? - Xellos bemutatott még egy sunyi mosolyt, majd ő is ledőlt Filia mellett.  - Hiszen Wryun szerintem még most sem lenne képes semmire...

  Filiának feltett szándéka volt ezen bedurcizni, de valahogy mosolyra húzódott a szája. Kuncogott egy kicsit, majd Xellossal együtt nevettek fel.
 - Gonosz vagy!
 - Tudom ^^ De így szeretsz, nem?
 - De igen.
 - Akkor jó éjt! - Xellos lezártnak tekintette a témát. Fél kézzel magához ölelte a lányt.
 - Neked is! - suttogta Filia, és kisvártatva ő is elaludt. Hosszú idő óta először nem álmodott semmit. Teljesen nyugodt volt.

By: Kikyo